Németh Margit pszichológus, családterapeuta
„Ha házasodni készülsz, legyen nyitva mind a két szemed.
Ha megházasodtál hunyd be az egyiket.”
(Keleti bölcsesség)
Ez a bölcsesség ma is aktuális. Rá kell ébrednünk, hogy a házasság, a tartós együttélő párkapcsolat nem készáru, hanem minden résztvevőtől folyamatos befektetést igényel. Ennek ellenére él bennünk az a paradicsomi állapot utáni vágy, hogyha egyszer a szerelem összehozott minket, ennek örökké így kell maradni, önmagától kell jól működnie a kapcsolatainknak.
Ezzel szemben a párkapcsolatot úgy kellene tekintenünk, mint egy tanműhelyt, ahol tanulás és tanítás folyik. A párkapcsolat létesítésének és fenntartásának képességét személyiségfejlődésünk során tanuljuk meg, tanuljuk el. Meg kell tanuljuk, mit várhatunk el egy kapcsolattól, mennyi bizalmat fektethetünk be, mennyire tudjuk megőrizni érzelmeink önállóságát a másikkal szemben, úgy, hogy ő is megtarthassa a sajátját.
A tartós párkapcsolat és a jó házasság, a családi együttélés harmóniája attól függ, hogy a résztvevők személyisége tud-e fejlődni. A kölcsönös fejlődés időről-időre változást igényel, így lélektanilag szükségszerű, hogy időnként minden párkapcsolat, minden család életében válság, krízis legyen. Az együttélés sok lehetőséget nyújt a másik teljesebb megismerésére, a valóság átértékelésére és ez természetesen együtt járhat csalódással, bizalomvesztéssel, lelki sérülésekkel, érzelmi-indulati történésekkel.
A partnerkapcsolati problémák leggyakoribb oka, hogy túl könnyen gondoljuk azt, hogy a kapcsolat megromlásáért, boldogtalanságunkért a másik a felelős, másban keressük az okokat.
A krízis mindig jelzés, éppúgy, mint a láz. Azt jelzi, hogy az adott helyzetben változtatnunk kell, az eddig bevált módszerek már nem megfelelőek. A változás létrejöttében a felek aktív részvételére van szükség.
A párterápia és a családterápia ehhez tud nagyon sok gyakorlati segítséget adni. A családi konfliktusok hétterében is gyakran a házastársak kapcsolati zavara húzódik meg. Gyakori tapasztalat, hogy a gyermekek hordozzák a kapcsolati probléma tüneteit (tanulási, viselkedési zavarok, pszichoszomatikus tünetek, stb.). Ha sikerül a párkapcsolat minőségén változtatni, az kihat a családban élő többi személyre, így a gyermekre is.
A pár és családterápia mindenkinek ajánlott, aki felismeri, hogy az együttélésben változásra van szükség, külső szakemberek bevonására, hogy a helyzet megoldható legyen és újra egyensúlyba kerüljenek a folyamatok.
A pár és családterápiát speciálisan képzett szakemberek végzik. A terápia során feltérképezik a családi szerepeket, kapcsolati és viselkedési mintákat, a kommunikációs sajátosságokat és a zavar mögött meghúzódó érzelmi viszonyulás okát.
A célkitűzések egyéni és közös célokat egyaránt tartalmaznak. Időtartamuk viszonylag rövid, és az elmozdulás, a változás létrejöttére fókuszált.
A terápia eredményeként elvárható az érintett személyek közötti egyértelmű, világos és közvetlen kommunikáció. Felismerhetővé válnak az aktuális krízist kiváltó és megterhelő folyamatok és a mögöttük húzódó érzelmi viszonyulások, elakadások. Körvonalazódnak a változás lehetséges alternatívái, a megoldás reménye, esélye.
A változás, és változtatás azonban a résztvevőkön múlik. Az új egyensúly esetenként csak a kapcsolat felbontásával jöhet létre. A terápia azonban ezekben az esetekben is sokat segíthet abban, hogy a kapcsolat felbomlása egyik felet se taszítsa még mélyebb krízisbe. A segítő lehetőségekkel és a szükséges erőforrások felismerésével remény nyílik az új élethelyzet kiegyensúlyozására.
Nyissuk ki tehát mind a két szemünket, és vegyük észre korunk segítő lehetőségeit, hogy partnerkapcsolatainkban, családi életünkben megkapjuk, megkaphassuk a fejlődéshez szükséges feltételeket. Zavar esetén pedig bátran vegyük igénybe a „kapcsolatszervizek” szakembereit.
