PÁNIKBETEGSÉG

Péter Edit pszichológus


Szapora szívverés, emelkedő vérnyomás, izzadás, gyors légzés … mindannyiunk számára ismerős jelenségek egy-egy izgalmat kiváltó, „stresszes” helyzet esetén.

Valódi veszély esetén ezeket a tüneteket vészreakciónak is hívják, hiszen ennek alapján tudjuk beazonosítani a súlyos, fenyegető helyzeteket. Ezek a jelzések a túlélés szolgálatában állnak, hiszen a felgyorsult légzés és szívverés bővebb oxigén- és vérellátást biztosít a meneküléshez vagy a harchoz szükséges izommunkához. A törzsfejlődése során az ember számára alapvető fontosságú volt, hogy a veszélyhelyzeteket a lehető leghamarabb felismerje,és ezáltal gyors döntést tudjon hozni az „üss vagy fuss” kérdést illetően.

Előfordul azonban, hogy a szervezet olyankor is vészjeleket ad le, amikor nincs kézzelfogható, valódi veszély. Ezekben az esetekben beszélünk pánikrohamról.

A pánik elnevezés mitológiai eredetű: eltúlzott, oktalan rettegést jelent. Pán görög pásztoristenről kapta a nevét, aki félelmetes hangokkal riogatta az embereket, de valódi veszélyt senkire nem jelentett: indokolatlan, 'páni' félelmet keltett.

Pánikroham és pánikbetegség

Bár a mindennapokban gyakran használjuk mindenféle félelemmel, szorongással járó helyzetre ezt a kifejezést, valójában a bizonyos ideig tartó intenzív félelmen és szorongáson kívül az alábbi 13 tünetből még legalább négynek a jelenléte szükséges ahhoz, hogy pánikrohamról beszéljünk.

Ezek a következőek:

A pánikroham bármikor - nappal és éjszaka egyaránt – megjelenhet. A tünetek igen gyorsan, kb. 10 perc alatt elérik maximális intenzitásukat és spontán, kb. 20-30 perc után maguktól oldódnak.

Aki átélt már pánikrohamot, valószínűleg tudja, mennyire ijesztő lehet a testi és pszichés tünetek hirtelen kitörése.

Egy ilyen roham átélésekor, főleg első esetben, az emberek a testi tünetek miatt gyakran az orvosi ügyeletet vagy a mentőket hívják, arra gyanakodva, hogy rövid időn belül szívroham végez velük, meg fognak fulladni vagy megőrülnek, ám a roham többnyire lecseng, mire az orvos megérkezik.

A pánikbetegség nem alakul ki törvényszerűen mindazoknál, akik átesnek egy pánikrohamon. Sokan mindössze egy ilyen rosszulléten esnek át életükben, és – szerencsére - soha többet nem találkoznak vele. A diagnózis kimondásához egy hónap alatt legalább négy rosszullét előfordulása szükséges, melyek hirtelen törnek ki, és nyilvánvaló okkal nem magyarázhatók, azaz a beteg nincs valódi fenyegetettségben vagy veszélyben. Fontos, hogy az orvosi kivizsgálás kizárja a súlyos testi betegség meglétét.

Annak ellenére, hogy a pánikbetegség látszólag ártalmatlan, mivel nem jelent közvetlen fenyegetést az életre nézve, mégis komolyan kell vennünk, hiszen a betegséghez kapcsolódó lehetséges szövődmények komoly szenvedést okoznak, és az életminőséget is erősen befolyásolhatják.

A pánikbetegség következményei

A visszatérő pánikrohamok elszenvedői, mivel nem tudják előre, hogy mikor csap le rájuk a következő rosszullét, állandó rettegésben élnek. Ez azzal járhat, hogy igyekeznek elkerülni azokat a helyeket, ahol korábban a rohamok bekövetkeztek. Ez súlyos esetben akár odáig vezet, hogy nem hagyják el lakásukat, vagy csak kísérő társaságában mernek közlekedni. Ennek súlyos kihatása lehet a mindennapi életvitelre, mert akadályozza a pánikbeteget abban, hogy részt vegyen a hétköznapok feladataiban, vagyis hogy közlekedjen, vásároljon, munkába járjon.

Az élet egyre korlátozottabbá, beszűkültebbé válhat. A betegség a munka rovására mehet (az utazásra, illetve az otthon elhagyására való képtelenség kialakulása miatt), és a kapcsolatok is megterhelődnek, mivel a pánikrohamoktól való rettegés nemcsak a szenvedő, hanem a hozzátartozók életének is részévé válik.

A kezelés lehetőségei

A pánikbetegség tüneteinek enyhítésére illetve megszüntetésére ma már sokféle módszer áll rendelkezésre.

Pszichoterápia segítségével felderíthetőek a pánik állapot hátterében meghúzódó okok. Ezek általában olyan események és erre adott tudattalan, pszichés reakciók (például elhúzódó lelki konfliktus), melyek előidézhetik a pániktünetek létrejöttét. Rejtett, nem tudatos érzések, amelyek elől elmenekülne az ember, ha tudna. S ha valami emlékeztet a feloldatlan konfliktusra, máris megjelenhet a pánikroham. A feltárás és tudatosítás segítheti a tünetek megszűnését.

A tünetek félelmet kiváltó hatása enyhíthető, megszüntethető viselkedés-, ill. kognitív terápiás eszközökkel. Arra a felismerésre alapozva, hogy pánikroham alatt a légzés felgyorsulása - biofizikai és biokémiai változásokon keresztül - alkalmas a pániktünetek létrehozására, a kognitív viselkedésterápia segítségével relaxációs gyakorlatokon keresztül megtanulható egy olyan lassított légzéstechnika, amely jól használható a tünetek visszaszorítására.

Az autogén tréning szintén a tünetek hátterében álló feszültség csökkentéséhez nyújt segítséget.

Mindezek mellett a pszichoterápiás módszerek mellett a gyógyszeres kezelés lehetősége is fennáll.

A javulásra jó esély van, érdemes tehát szakemberhez fordulni.